Szerző: Oszkár

Engem mindig elgondolkodtat János apostol ezzel: “…ha szívünk nem vádol minket, bizodalmunk van az Istenhez.” Szerintem ez egy megfelelően kellő alap a helyes döntéshez.Minden helyzetben.Amikor a szíve szerint dönt valaki, az már művészet.Még ha esetleg itt vagy bárhol másutt nem is feltétlenül osztja meg.Se hosszú lére eresztve, se kurtán.Az Isten keresése nagyon úgy tűnik, egész embert kíván.És ha valaki bárhogyan is, akár kommentelgetve vagy anélkül, önmaga teljes valóját neki szánja ennek, az már művészet.Vagyis, szívünk szerint való.Érdekes, hogy egy benső hang ad jelzést arról, hogy bizodalmunk van az Istenhez, pedig ezt a hangot és jelzést sokszor inkább magunk körül keressük.Még ha nem is értek egyet hozzászólásokkal, de azért azt meg kell hagyni, hogy nem semmi istenkereső emberek jöttek itt össze. 🙂 Jó, hogy vannak olyanok, akiknek a dolgok menete nem mindegy… Istent keresni a szívünk szerint való döntések folyamatossága, ami a Példabeszédek 8-ban “a megfontolás tudományaként” van jegyezve.(8:12) Mindehhez tényleg idő kell.Muszáj ehhez időt adnunk magunknak és egymásnak.

https://pbs.twimg.com/media/Be4daOECUAEbeu5.jpg